Hagyományos narrációval és fix időkerettel dolgozó filmektől kísérletek felé mozdulva – melyekben a közönséget inkább aktív szereplőként említhetjük, mintsem egyszerű szemlélőt – a VR bizonyítottan potenciális lehetőségeket hordoz, akárcsak a mozgókép tette 120 éve. Vizsgálva a határokat az immerzív alkotások és a filmművészet között, szeretném a médium változásából fakadó új történetmesélési módokat feltérképezni. Amíg az immerzív történetmesélésre irányuló kutatások a nézői élményre fókuszálnak, én szerettem volna elméleti vizsgálódás alá vetni a történetmesélés lehetőségeit VR környezetben.