Az 1970-es évektől a rendszerváltásig eltelt két évtized tanulmányozása a magyar designtörténet jelentős korszakát tárja fel. Az államszocialista gyáripari termelésben azonban nemigen volt helye a szakma legkiválóbbjainak, így néhány szerencsés kivételtől eltekintve épp a legígéretesebb tervek nem kerülhettek sorozatgyártásra – tehát eredményei a mindennapi tárgyi kultúra részévé sem válhattak. A budapesti Opteam tervezőcsoport működésén keresztül azt vizsgálom, milyen lehetőségei voltak a korszak formatervezőinek a kibontakozásra, illetve hogy hogyan szervezte meg mégis önmagát – mintegy szigetet képezve – a magyar design.