Dolgozatomban újraértékelem a közösségi lakhatás fogalmát, felfedem történelmi kialakulását és a városi életben mindig is jelenlevő válfajait, háttérfolyamatait. Vizsgálatom középpontjába Budapestet állítom, ahol a lakásmegosztás, háztartási kooperációk és a kollektív életformák közötti változás lépéseit mutatom be. Tézisem, hogy a különböző együttélésen alapuló városi formák zárt építészeti és működési feltétele lehetőséget biztosított egy szigetszerű, heterotóp működésre az urbanizáció egyre finomabb szövetében, amely így képesek volt megőrizni a városok klasszikus közösségi ethoszát.