Szakdolgozatomban a kevés építészeti eszközzel kialakított terek értékeit vizsgálom az explicit építészeti szándékokat felvonultató terek ellenében. Hipotézisem, hogy egy használatában gyengén irányított városi köztér valójában sokrétűbb és aktívabb életet tudhat magáénak, mint egy funkciójában jól meghatározott, felügyelt és irányított köztér. Az építész által dominált, de ténylegesen csak alacsony forgalmú, keveset használt közterek problémát jelentenek a városlakók számára, míg az intenzíven használt helyek a város érzelmi és politikai életében fontos szerepet töltenek be.