Arra keresem a választ, hogy miért szorítottuk ki a halált életünkből, és hogyan lehetne újra kultúránk szervesebb részévé tenni azt. A halált mint a forma és a véglesség felszabadító és méltóságot adó lehetőségét vizsgálom, illetve ennek az absztrakt fogalomrendszernek és az építészeti forma válságának összefüggéseit keresem. A Kilián Laktanya falait megőrizve egy nekropoliszt hozok létre a belvárosban, ahol a halál konvencionális rítusai mellett – vagy éppen azokkal együtt – a profán városi élet dinamizmusa is megjelenik, lehetőséget és teret adva új formáknak és kölcsönhatásoknak.