Az időről gondolkodom.
Nem a fizikai jelenség természetéről.
Arról, lehet-e vajon a sajátunk?
Arról, akarhatjuk-e, hogy az legyen?
Az együtt töltött idő, számolatlanul metszi egymást.
Szinte megkülönböztethetetlenül egybefolyik.
Közös, mint mindannyiunkban az érzékelés, gondolkodás, érzés és intuíció képessége.
Mégis a sajátunkként gondolunk rá, aminek tónusai változóak.
Az időről gondolkodom.
A közösen töltött saját időről.

Szalontai Ábel
intézetigazgató